Nem tervezem, hogy elmegyek a Szent Erzsébet Kórházból. Továbbá az is befolyásolta pályaválasztásomat, hogy empátiaképességemből adódóan könnyen tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, s az sem volt mellékes, hogy biztos egzisztenciát is ígért az orvosi pálya. Az osztály eredményes és sikeres munkájához kevés a jó vezető, kell egy csapat is. Hogyan választotta az orvosi hivatást? A Semmelweis napi megyei ünnepségen adták át a megyei egészségügyi díjakat. A Google vagy Bing keresőkben is) rendszerezzük és tesszük kereshetővé, így segítjük a több mint 88, 000 orvosi szolgáltatás közüli választást.
Azt követően jöttek a marosvásárhelyi események, a Sütő Andrást ért atrocitások, magyarellenes megmozdulások, s akkor döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy a korábban már kérvényezett kitelepedési szándékunkat véglegesítjük. Az Ön számára mit jelent ez a díj? Az ember pedig egy kicsit belefáradt ebbe. Miért döntött a család a magyarországi letelepedés mellett? Szabadidejében hogyan, mivel kapcsolódik ki? A kórházi gyógyító munka fáradalmaira mi a gyógyír? Az általános orvosi diploma megszerzését követően két szakvizsgát is tett. Egy ilyen elismerésnek, díjnak ilyen hatása is van.
Az is fontos, hogy személyem kapcsán a város és a kórház is előtérbe került. Huszonhárom év távlatából viszont azt tudom mondani, hogy szakmámból adódóan rengeteg ismerősre, barátra tettem, tettünk szert. Amennyiben tehát a kórház menedzsmentje biztosítani tudja a működésünket, akkor itt tesszük a dolgunkat, mert szükség van ránk. Nagyon munkás időszak volt, s azt érzékeltem, hogy nagyon felgyorsult az idő. Csíkszeredán születtem 1961-ben. Konfliktusok nélkül ugyan nincs közösség, de én szerencsés voltam, mert ebben a közegben lehetett fejlődni. Mikor tudta meg, hogy kitüntetést kap? Az elismerés mindig jól esik az embernek.
2013-07-12 11:05:27. Mennyire volt ez nehéz Erdélyben egy magyar család gyermekének? Egy szó, mint száz, nagyon nehéz egy nagyhírű tanárember utódjaként megfelelni, de az osztályon mindenki ezen dolgozik. A lelki elkötelezettség mellett tehát az is számított, hogy orvosként biztos megélhetést tudtam, tudok biztosítani családomnak. A család kórházon kívüli élete hogyan alakult Jászberényben? Sőt a fiam is az lesz, ha sikeresen teljesíti majd a tanulmányait. Hogyan értékelné az elmúlt 23 évet, amit Jászberényben töltött családjával? Nincs olyan tervem, hogy elhagyom a kórházat mindaddig, amíg itt a gasztroenterológia működik.
Miért pont Jászberénybe került a család? Mint kiderült, apósomat nagyon jól ismerte, baráti szálak fűzték őket össze, s így kerültünk Jászberénybe. Ma már elmondhatom, hogy sok év munkája után eljutottunk oda – önkormányzati segítséggel is -, hogy most önálló, 15 ágyas osztályként működhetünk. Én nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy a lányom már végzett fogorvos és az a vejem is. Sok szülő nem örül annak, ha gyermeke ugyanazt a pályát választja, mint szülei. Ez tulajdonképpen szezonális, hiszen télen elsősorban a jégkorong az, ami számomra nagyszerű kikapcsolódást jelent. A tanár úr halála után is olyan kollégákkal dolgozhattam – dr. Kazsuba Attila, dr. Vitéz Ágnes -, akiktől ugyancsak sok mindent elsajátíthattam. Arrafele úgy tartják, hogy egy gyerek hamarabb tanul meg korcsolyázni, mint járni. Abban az időben elsőként nem lehetett a gasztroenetrológiából szakvizsgázni, előtte kötelező volt a belgyógyász szakvizsgát megszerezni. Ez bizony nem volt könnyű, s ma sem az. Hosszú szünet után, tavasszal sikerült néhány helyi vállalkozó segítségével egy olyan endoszkópot beszerezni, amelynek fontos szerepe van a betegellátásban. Igen, ez így van, hiszen a lányunk már fogorvosként dolgozik, míg a fiúnk is ilyen szakon tanul. Nem véletlenül mondják betegeink, hogy otthonosan érzik magukat nálunk, és mindig kapnak egy-egy biztató szót, ha arra éppen szükségük van. Beszélgetésünk zárásként a betegek megnyugtatása érdekében mindenképpen meg kell kérdeznem még valamit.
Van egy 20-22 fős csapatunk, amely itt színvonalas ellátást tud biztosítani az ide kerülő betegeknek. A nagybátyám, aki most nyugdíjas Debrecenben, szülővárosomban, Csíkszeredán belgyógyász főorvos volt. Örvendek, hogy azt a pacientúrát, amely az évek során itt kialakult, nem hagytam itt. Ám amíg a feltételeink adottak a munkához, addig továbbra is a gyógyulni vágyó betegek rendelkezésére állunk. A kezdeti nehézségek után – a helyi szokások megismerése, új ismeretségek, kapcsolatok kialakítása – sikerült szakmailag és emberileg is bizonyítanunk. Már kihelyezésünk után döntöttünk arról, hogy változtatni akarunk, s lányunkat Magyarországon szeretnénk felnevelni. Utóbbira kellett ráépíteni az előbbit, amely a belgyógyászaton belül egy kisebb, de nagyon fontos területe a gyógyászatnak.